Mivel a bal bokám még jelezgetett a héten – érdekes hogy nem a futástól vagy bringázástól hanem a napi jövés menés kapcsán – így úgy döntöttem ez lesz a Vadrózsa előtti főpróbám. Gondoltam jó ötlet hogy bringával megyek ki versenyre #hagyjotthonegyautot (igaz Csipi?). Csak ~15km a táv, mi baj lehet. Szokás szerint késve indultam, úgyhogy nyélen mentem odairányba. Eredménye: napszemüveg és sótabi otthon maradt 😬 Szarni bele, eddig se nagyon használtam.

Spoiler alert: Kemény volt mint a kád széle! Nem véletlen hívják a szervezők a Kiskunság poklának.

Megérkeztem a sportközpontba, ahol már javában ment a rajtcsomag átvétel. Gyors tombola sorsolás… na b*zdmeg nyertem(!) Hova a tökömbe rakok egy nagy szatyornyi Decathlonos ajándékot, azt nem tudom… Megoldottam. Pár perc múlva eldördült a rajtpityu. Meglódult a tömeg, 14k és 22.4k együtt. Futottak mintha csak a sarki boltig kéne menni, mindenki csak kerülgetett mint valami nyomorékot. Szándékosan lassan kezdtem, mert tudtam a verseny a Nyakvágó dombnál kezdődik (10k). Be is jött, bár már én magam is ramaty állapotban érkeztem az óvatoskodás ellenére. Az órám pulzusmérőjének nem mertem vagy akartam hinni, mert hol 119-et hol pedig 175-öt mutatott. Ennek ellenére nem éreztem hogy ki akarna szakadni a szívem. Az árnyékmentes szakaszok nagyon durvák voltak. Igaz ez még csak ~11:00 körül, de már kezdett fájni a közvetlen napsütés. A szekérutakon laza, helyenként 3-5cm mély homok, amiből a cipőbe is jutott néha, nem beszélve arról, hogy kb dupla energiát emésztett fel az egyensúlyozás, elrugaszkodás és a kisebb megcsúszások. Érdekes módon a futóművem szépen tolerálta, még a végére sem fáradt úgy el mint tavaly.

Kb óranyolc alatt értem Nyakvágóhoz, ami egy kis löszös domb. Felfutottam b*sszákmeg, nem gyaloglóverseny ez… 😅 Odafent persze zéró árnyék, gyors vízfeltöltés, bezseléztem a gyomrom és “racse” tovább. Előttem egy fekete srác futott, gondoltam neki igazán “testhez álló” ez a klíma. El is hagyott 1-2km-en belül. Az elkövetkezendő pár km nagyon nehezen ment. Itt éreztem először, hogy bazi meleg van. Pulzusom az egekben, az óra akkor persze épp 69-et mutatott (lehet a 2-est nem tudta kiírni az elejére). De elővettem a hosszútávos rutinom: nyafogás OFF, monotonitás ON, fogcsikorgatás ON: szépen lassan beértem az árnyékos részre, ahol a frissítőponton lemosakodtam, jegeltem stb. Ekkor találkoztam ismét fekete cimbivel aki egy fa tövében feküdt, látszólag elég szar állapotban. Kérdeztem, de legyintett: OK-OK, GO-GO! Hát jó… Elkezdtem beérni a mezőnyt. Sok szomorúan kullogó, lógó orrú embert előztem meg akik mint azt motyogták: “Soha többet nem jövök erre b+” lassan ugyan – mint mikor kamion kamiont előz a sztrádán – de megelőzhettem őket. Volt akivel az előzés közben kicsit dumálni is tudtunk. Szóval gondolhatod, mint a zsírzott Eliud. Az utolsó 3k szinte teljesen árnyék nélkül, bevallom itt már sétáltam pár száz métert.

A célegyenesben még próbáltam kifacsarni magamból valami futásnak nevezhető mozgáskultúrát, amit nagyban segített a lelkes szervezők mosollyal teli tapsolása és hajrázása. Beértem, túléltem, jó (szar) volt. De hát ezért jöttem, tudtam mit vállalok. Jövőre újrázok. Tuti.

Negyedik és egyben legvacakabb teljesítésem volt. Hol van már a 2018-as 1:56 🥰 Na majd jövőre! 😘

Tények: 2:46 , Abs: 32. Kat: 11. hely.