Élveztem minden percét! Szerintem kellett ez a kis eső, hogy igazán beüssön nálam a verseny.

Kalandosan indult. Eredetileg úgy volt, hogy szombaton reggel utazok, le. A táv és forgalom esetleges kiszámíthatatlansága miatt úgy volt, hogy 6-kor kell indulnom, 5:30-kor kelni. Mivel mostanság nem tudok 1:00 előtt elaludni így semmi jót nem vetített előtte.
Így gondoltam egy nagyot és már pénteken este leutaztam. Rajban kempingezősre vettem a figurát. Bevált, így sikerült 7 órát aludni és rendesen, nyugodtan felkészülni.

9-kor rajtcsomag átvétel, még egy utolsó smink igazítás és 10:00-kor rajt. Már akkor látszott, hogy esik elég eső ahhoz, hogy mókás legyen a terep. Persze ebből az első 5km-en semmit sem éreztünk hiszen aszfalton vezetett az út. Igyekeztem meglehetősen visszafogni magam. Tudtam mekkora mászások és sár miatt milyen kaland vár még később. Pláne hogy magam elé engedtem a mezőny 2/3-át az első etapon, szét lesz taposva, csúszkálva minden mire én odaérek.
Az első ötös utáni következő ~5km volt a legvacakabb. Pont olyan mint amilyennek vizionáltam. Single track lejtők és emelkedők, amik vizesek, sárosak és csúszósak voltak. Néha akkorákat estek az előttem haladók, hogy öröm volt nézni. Minden második versenyző sáros volt itt-ott. Aztán jött a Tóti-hegyre való felmászás, ami elég meredek is és marha csúszós volt (eszembe jutott a Rokin egy kerítésbe kapaszkodós mászás 😅, csak itt kerítés nuku). Akik lefelé jöttek estek-keltek seggen csúsztak, felfelé meg orra esős kapaszkodós volt. Ez a szakasz volt a legvacakabb. Sokan kiborultak ezen (nem hiába). Fel még csak-csak felértem, csekkoltam a ponton, majd jött a lefelé. Használtam a korábbi tapasztalataim alapján bevált módszert, mentem az ösvény mellett az avarosban. Kicsit felfogja a csúszkálást, esés esetén is puhább mint az ösvényen menni. Bevált. Megint. Esés nélkül lejutottam.
Ezután lejtő és már kötöttebb, kavicsos talaj jött, nem is okozott többet gondot a sár vagy az eső. (Ami hamarosan el is állt). A Gulácsra feljutás sima volt, bár elég meredek a futáshoz, jó tempós gyaloglásra váltottam az ilyen szakaszokon. Lassacskán így is elkezdtem visszaelőzgetni a mezőnyt. A bosszúságot a single track jelentette, sokszor ragadtam be lassabb emberek, csoportok mögé fel vagy akár lefelé is. De nem bosszantott jól éreztem magam. Végig jóleső mosoly volt az arcomon ☺️
Már csak egy feladat maradt vissza, a Badacsony megmászása. Messziről ijesztően magasnak tűnt, jól lehetett látni a csodás bazaltorgonákat és a hasadékot amin majd fel kell mászni. Előtte bekaptam egy zselét és tűz felfelé. Itt is sikerült pár embert megelőzni. A tetőn már tudatosult hogy sajnos mindjárt vége a kalandnak 🥲. Majd itt esett le, hogy annyira bele voltam feledkezve a versenybe, hogy az ivás viszont kifelejtődött. 19km-t toltam le folyadék nélkül 🙈🙈🙈🤡. Gyorsan “bepótoltam”. Lefelé már kicsit ki mertem engedni a kéziféket, szenzációs panoráma élvezete mellett lehetett letolni az utolsó lépéseket. A célba jóleső elégedettséggel rongyoltam be. Annyira, hogy meg se néztem mennyi lett az időm. Amúgy 💩, de nekem ez így is nagyon jó volt. (Pláne hogy egy hét múlva ISZINIK100, ahol terveim vannak!)